IV.Díszpipacs
"- Oké, bevallom, hogy kurva gáz, ahogy megkerestem az ötletet.
- Mondjad.
- Tudod, te skorpió vagy.
- Igen..?
- Kanye West is skorpió.
Sasori a vodkásüvegért és megbontotta a műanyagpoharas szettet. "
hatalmas tapsvihar a három év (?) néma csöndnek, majd a hirtelen két darab bejegyzésemnek. naszóval. hol tartottunk a srácokkal? igen, ez tényleg egy SasoDei fanfici lesz majd, idővel, kérlek higgyetek nekem, hogy én is hinni tudjak magamnak. illetve nagyon gagyi ez a header, majd szerintem lehet lecserélem, de annyira elszoktam, hogy már a szerkesztőprogramot sem találom, amit ezekhez használtam. de lesz itt hepaj, ne aggódjatok. <3
- Kurva szarul néz ki - Hidan csupán ennyivel kommentálta azt, amit Sasori sátorként szeretett volna beállítani. Mindenkinek megvolt a csapatban a saját kis dolga, és valamiért az egyetlen olyan srácra jutott a sátor építés, aki életében először jött fesztiválra. (oké, Hidan sem értett hozzá.) (( oké Hidan nem sok mindenhez értett.))
- Te is megcsinálhatod - Sasori egy röpke fél órás kínlódás után úgy döntött elfogadja a szerencsétlen kinézetű mustársárga tákolmányt, és reménykedik benne, hogy a többieknek nem szúr szemet, hogy mennyire szar is lett. Arról nem is beszélve, hogy több sátrat is fel kellett volna állítania, de már ez az egy kínszenvedésnek bizonyult.
- Nem, mert el lett pofázva, hogy ez a te dolgod.
- Te pontosan mit is csináltál?
- Konan azt mondta hozott mindegyikünknek meglepi fesztiválos cuccokat, és pakoljam ki. De nem pakoltam.
- Nekem ez nem tetszik. - Sasori ajkat biggyesztett, majd nagyot sóhajtott és úgy döntött rá sem kérdez; milyen ruháknak is tűnnek ezek?
- Twerkelni fogok, tesó, érzem - Hidan drámaian a szívéhez kapott. - Hajt a vérem, hogy faszra üljek és cicikről nyalhassam a tequilát. - ahogy ezt kimondta cipőjének orrával megbökdöste a sátrat, amely azonnal magába is roskadt.
Sasori szerette volna átrendezni Hidan arcát. Aztán meg is próbálta.
- Még ha felérnél ide - Hidan röhögve tolta el, a homlokánál fogva. Egészen komikus látványnak bizonyultak így ketten.
Sasori tökön rúgta. Tiszta erőből, és a lehető legkevésbé barátian.
Hidan összeesett, és pityeregni kezdett és össze-vissza hadovált valami fényről, ami felé ő még képtelen menni.
- Hát ti meg mi a faszt csináltok? - Konan ért vissza, kezében pár zacskó. Egész jól bevásárolt alkohollal. Mögötte Kakuzu ballagott, tekernivaló papírokat tartott a hónalja alatt, de magát a dohányt nem lehetett látni. Általában Camel, vagy vörös Marlboro volt a menü, de a társaság mást sem vetett meg..
- Hoztam otthonról rengeteget - éppen Itachinak magyarázott, aki csodával határos módon Kisame nélkül tért vissza a Disney-hercegnős matracaikkal, és dagadt fóka mintás pokrócaikkal. (Pain és Kakuzu egyetértett abban, hogy ezek a lehető legolcsóbbak, amiket az ember Ebayről rendelhet, és nekik ez elég is volt.)
- Amúgy, ha gondolod segíthetsz - jegyezte meg Itachi.
- Nem gondolom.
- Igazi csapatjátékos vagy.
- Te meg buzi.
- Hah - műnevetés, és egy pillanatnyi kínos csönd. Az a fajta kínosság, amikor már nem tudod, hogy ‘most akkor mondjam, hogy igazad van, vagy az még gázabb, ha tagadok mindent, oh istenem, gecire meghalok még ezen a nyáron, gecire felvágom az ereim. és a kádban fogok elvérezni, és akkor majd anya bánhatja, hogy nem mondtam el neki, hogy már próbáltam az anált’. Tudjátok, csak a szokásos, kínos csend, ami mindenkivel előfordulhat. Vagyis Itachi mindig azt hitte, hogy ezek ilyen társadalmilag közös gondolatok.
Mikor mindenki odaért, ez a már-már művészi, igazi posztimpresszionista látványvilág fogadta őket:
Hidan a földön feküdt, egy ideig nyöszörgött, aztán nem, aztán megint, aztán lehet meghalt.
Sasori keze szanaszét karcolva, az arca a hajával azonos színűre pirulva, és két alkatrésszel a kezébe pentagrammát rajzolt a földbe. Egy döglött hal szemeiben több életet lehetett volna találni.
Mindenki ünnepélyesen hallgatott, aztán valaki (feltehetőleg Kisame) megbökdöste Hidant egy bottal.
- Örülnék, ha valaki elmondaná, mégis, hogy a fenébe kell sátrat építeni.
- Állítani Sasori - Konan finoman megsimogatta a kis vörös buksiját, aztán meg is puszilta és úgy döntött, hogy Pain nélkül neki kellene vezető szerepet betöltenie. Miért is ne? Konannak még egy GIRLS BOSS feliratos bögréje is volt elfekvőben otthon.
- Jól van, skacok - csípőre tette a kezeit - hogy akarunk aludni? Mármint, ki-kivel akar?
- Én minden nap más fiúnál akarok - Hidan nyöszörgött, de már magában kicsit kacarászott, majd. Kakuzu belerúgott. Remélte mindenki, hogy nem szólal meg megint.
- Hogy lehet valaki ennyire fasz mániás? - Sasori remélte, hogy a szemei nem esnek ki, amikor drámaian háromszor is megforgatta őket.
- G-Y-E-R-E-K-E-K - Konan elkínzottan felsóhajtott. - Szerintem megegyezhetünk abban, hogy a szokásos párosokban alszunk meg ilyenek. Sasori akkor te velem, ha neked is komfortos úgy.
- Uuuuuuuuu. - így Kisame.
- Oooooo. - így Hidan.
- Kuss. - így Konan. Aztán ő is belerúgott egyet Hidanba.
A sátrakat végül mindenkinek sikerült magának felállítania, bár mint utólag kiderült, nem volt nagy ördöngösség. Sasori ámulat és utálat vegyes keverékével olvasta a használati útmutatót, és legszívesebben elsírta volna magát. Rengeteg akadállyal szembenézett már az életében, (Egyszer például sikerült elérnie a legfelső polcot otthon!) és mégis elbukott egy Decathlonból vett sátorral szemben. Ráadásul a leírtak alapján nem tellett volna negyed órába. Szeretett volna a föld alá süllyedni szégyenében. Konan barátilag megsimogatta a vállát és rámosolygott, mindig is gondoskodóan közeledett Sasori felé, de maga sem tudta, hogy miért.
A társaság eleinte nem tudta, hogy a fiú miért éppen a nagymamájával lakik, de amikor kiderült, hogy a szüleit brutálisan meggyilkolták; szerettek volna mindnyájan a nyakába borulni és sírni. Sasori kis apróság volt, amikor megtörtént az eset, de traumaként átélve végigkísérte egész életében, és valószínűleg még sokáig szüksége lesz azokra a színes kis tablettákra, amiket a fesztiválra is magával hozott, hogy minden rendben menjen.
A táborhelyüket sikerült egy hatalmas lombos fa alá állítaniuk. Körülöttük sok más színes sátracskák álldogáltak. Voltak egyszemélyesek, de az emberek többsége, nagyobb, sok férőhelyes darabokat hozott magával. Ciklámenrózsaszíntől, a retkeszöldig mindenféle színű és alakú kuckóban töltötték az emberek az alvásra szánt időt, vagy éppen kártyáztak, dohányoztak, beszélgettek.
Nagy általánosságban hajnalban tértek nyugovóra, vagy kora délelőtt, és addig szunyókáltak, míg ittasabb társaik fel nem ébresztették őket. Az ébresztés abból állt, hogy vagy lelocsolták, vagy lepisilték, illetve összefirkálták őket. Tehát a fesztivál hangulat százszázalékosan dübörgött a kemping helyen.
A táborban mobilwécéket és mobilzuhanyzókat használtak, amik nyilvánvalóan HIV-teszt szintű idegességgel kísértek mindenkit, de ha az ember okosan, papucsban tusolt kellő gyorsasággal minden rendben ment.
Továbbá a szervezők jóvoltából egy közösségi sátor is megadatott, mikrókkal és vízforralókkal. Tegyük hozzá, hogy tölteni is lehetett a telefonokat, tableteket és egyéb elektronikai eszközöket, bár nem volt tanácsos, hiszen a legtöbbnek rejtélyes módon mindig lába kélt.
Otthonosan berendezkedtek, azután Hidan közölte, hogy szüksége van arra, hogy mindenki eljöjjön vele a kedvenc bandája koncertjére.
- Semmi kedvem ahhoz, hogy állati vérrel lespricceljenek, köszi. - Konan szerette volna érzékeltetni mennyire elbaszott és beteg dologról van szó.
- Ez amúgy egész királyul hangzik. - Kisame kidugta a fejét a sátorból. Mindenki szerette volna legalább egyszer megérteni, hogy a srácnak vajon hogyan is működik az agya. Kisame mindig vevő volt Hidan ízlésére, lehetett szó filmekről, vagy éppen a legbetegebb összeesküvéselméletekről.
- Akkor már hárman vagyunk, akik benne lennének - Kakuzu mérnöki pontossággal sodort meg egy újabb cigarettát, fel sem nézett válasz adáskor. Mint kiderült vörös Marlboro-t hozott magával, nem is keveset. Úgy látszott vállalta, hogy mindenkinek teker megfelelő mennyiségű tüdőrákot, ugyanis már legalább a negyvenedik szálnál tartott. Kakuzu nem érezte megalázónak a feladatot, robotikusan, de tökéletesen végezte a munkáját bármiről volt szó. Mindig is szerette magából kihozni a maximumot, ami láthatóan nem volt megerőltető a számára. Ő volt az az ember, aki percre pontosan ért oda a megbeszélt helyekre, de ugyanakkor senkit nem dorgált meg, ha késett. Továbbá ő az az ember is volt, aki a megfelelő összegért akárkit szívesen megvert. Hétvégenként kidobóként dolgozott egy forgalmas clubnál, és a kenőpénznek elég nagy összegűnek kellett lennie ahhoz, hogy beengedjen.
- Na, zsír. Akkor ennyi? - Hidan körbenézett a társaságon. Kissé még mindig megviselten nézett ki a sok kis sebecskéjével, de egyébként izgatottan leste a telefonja képernyőjét.
Hidan oda meg vissza volt a Jashin nevű zenekarért. Szinte már megszállottan imádta őket, egyfajta sajátos vallásaként tekintett rájuk, és a koncertek a szertartások, amiken igazán kiadhatja magából a démont.
Egyébként tényleg nagyon elbaszott volt az egész. A zenekar tagjait többször is elvitték már a rendőrök előadás közben.(Akkor pontosan tudták, hogy egy jó koncertet adtak.)
Állati vérrel spriccelték le a közönséget, és magukat egyaránt, azután persze, hogy szerencsétlen jószág fejébe beledugták a lábukat is. Furcsa maszkokban parádéztak és néha teljesen meztelenül vergődtek. Nagyobb sikerük volt, mint azt akárki hinné.
- Akkor indulás skacok, mert hamar ott akarok lenni, és az első sorban állni - Hidan lassan felállt, levette a nadrágját.
- Mi a fasz? - Sasori őszintén nem tudta megérteni.
- Mi van?
- Ezt nekünk is kell? - Kisame szinte csillogó szemekkel, gyermeki lelkesedéssel, meg sem várva a választ ledobta a nadrágját. A kék testfesték igen csak kopóban volt, de a combján szinte már semmi nem maradt belőle.
Kakuzu még Kisame kérdése előtt bemutatott a fiúknak, így megadta a választ.
Hármacskán elvettek a közösből pár doboz sört, még a koncert előtt jöhetett az egész bandás felesezés.
- Vodka, vodka, kis bolondka - Konan előbányászta mindenkinek a kis poharacskákat, és előhúzott egy Finlandiát. (- Azt a tehetős mindened, te ribanc - így Hidan.)
Körbe ültek és megegyeztek abban, hogy két kör egyenlőre teljesen elég lesz.
Itachi és Sasori összenéznek. Tudták mind a ketten, hogy vodkanarancsozni fognak ezután végig. Kakuzu szétöntötte mindenkinek egyenlő mértékben a bódulatot, azután megfogta a saját feles poharát és mélyen beleszippantott. Összeráncolta a szemöldökét és megjegyezte szolidan, hogy ez egy szar körömlakklemosó akármilyen márka legyen az üvegen. Senki sem tiltakozott, kivéve Konant, aki egyenlőre nem adott hangot véleményének, csak lesújtó pillantást vetett a férfira.
- Kívánom, hogy ez egy fantasztikus hét legyen mindnyájunknak! - Kisame ezzel a mondattal nyitotta meg hivatalosan a nyarukat.
Mindenki lehúzta a vodkáját, gyorsan, anélkül, hogy ízlelni kellett volna.
Konan volt az egyetlen a társaságban, aki igazán, szívből szerette a vodkát és nagyon csúnyán tudott arra nézni, aki keverte akármivel is.
- Oké, most már készen állok - Hidan szélesen mosolygott, picit kipirult az arca és szeretett volna legelsőnek odaérni, hogy még a banda tagok nyálát is érezhesse az arcán. Még nem tudta, hogy ezt hogyan kellene kiviteleznie, de biztos volt benne, hogy sikerülne.
Kakuzu, Hidan és Kisame végül elballagtak a nagyszínpad felé. Háromból kettő gatyában.
- Oké srácok, öltözzetek annyira jó cuccokat turkáltam nektek össze - Konan összecsapta a tenyerét. és kedvesen beküldte Sasorit és Itachit a sátrába. Egyik fiú sem szeretett öltözködni, de veszekedni egyenesen utáltak, így engedelmeskedtek. Sasori néha megengedte magának, hogy érdekelje a divat, de erről mélyen hallgatott, majd felvette a szekrényében található legfelső pólót.
A sátorban hátat fordítottak egymásnak, és csendben előkeresték a nekik szánt ruhákat. Sasoriban kicsit megfagyott a vér, amikor látta, hogy valami kabátfélét is kinézett neki Konan. Az Isten szerelmére, nyár van!
Ő lépett ki először a sátorból, és meglepően jól érezte magát abban, amit a lány kiválogatott neki. Egyszerű fekete szakadt farmer, és szintén fekete atléta. Egy csiptetős aranykarika is jutott a fülébe, amiről őszintén azt hitte ki fog esni. De a legnagyszerűbb mégis csak a kabát volt, ami annyira könnyű anyagból készült, hogy Sasori hirtelen meg sem tudta állapítani hogy mi az. Ugyanolyan fekete színben tündökölt, egészen a térdéig leért. A mellkasi részen arany színű hímzések díszelegtek, és ízléses gombok.
- Látom, hogy tetszik - lelkendezett Konan, aki rendkívül elégedett volt magával.
- Nem rossz - Sasori megeresztett egy halvány mosolyt.
- Oké, bevallom, hogy kurva gáz, ahogy megkerestem az ötletet.
- Mondjad.
- Tudod, te skorpió vagy.
- Igen..?
- Kanye West is skorpió.
Sasori a vodkásüvegért és megbontotta a műanyagpoharas szettet. Tudta, hogy Itachi is másodperceken belül szeretne valamit a kezébe, így neki is kivett egyet.
- Most ezt én így akarom hallani? - Sasori háromnegyed narancslé és csak egy kevés vodka kombó mellett döntött, mert első nap és még rettentően korán van ahhoz, hogy hányjon, vagy hülyeségeket csináljon.
- Tudod mit, igazad van - Konan fintorogva nézte, ahogy barátja a meseszép Finlandia tartalmát hozzáöntötte a gyümölcsléhez. - Itachi te kijössz, vagy még váratsz ránk?
Itachi nem váratott rájuk. Tulajdonképpen nem tudta eldönteni, hogy zavarban kellene-e éreznie magát, de az is lehet, hogy furcsállta a gondolatot, hogy mos kifejezetten tetszett magának. Egy szimpla piros haspólóban díszelgett, egy egyszerű fekete lenvászon nadrággal. Kicsit meglepődött azon, hogy tényleg ennyire fehér, de rettentően örült annak, hogy a köldökpiercingjét a világ elé tárhatja.
- Sasori neked mikor lesz már piercinged? - Konan nyöszörögve megragadta a fiú vállát, amíg ő Itachi kezébe nyomta a piros műanyagpoharat.
- Szerintem egyáltalán nem állna jól nekem.
- De a szenvedő művész vibehoz meg jó lenne.
- Bocsánat az már foglalt - Itachi mosolyogva belekortyolt az italába, majd pedig kivette a telefonját és az Instagramot látva elkerekedett szemekkel fordult a többiek felé - Úgy tűnik kinn van az unokatestvérem is, lenne kedvetek összefutni vele?
- Te is megcsinálhatod - Sasori egy röpke fél órás kínlódás után úgy döntött elfogadja a szerencsétlen kinézetű mustársárga tákolmányt, és reménykedik benne, hogy a többieknek nem szúr szemet, hogy mennyire szar is lett. Arról nem is beszélve, hogy több sátrat is fel kellett volna állítania, de már ez az egy kínszenvedésnek bizonyult.
- Nem, mert el lett pofázva, hogy ez a te dolgod.
- Te pontosan mit is csináltál?
- Konan azt mondta hozott mindegyikünknek meglepi fesztiválos cuccokat, és pakoljam ki. De nem pakoltam.
- Nekem ez nem tetszik. - Sasori ajkat biggyesztett, majd nagyot sóhajtott és úgy döntött rá sem kérdez; milyen ruháknak is tűnnek ezek?
- Twerkelni fogok, tesó, érzem - Hidan drámaian a szívéhez kapott. - Hajt a vérem, hogy faszra üljek és cicikről nyalhassam a tequilát. - ahogy ezt kimondta cipőjének orrával megbökdöste a sátrat, amely azonnal magába is roskadt.
Sasori szerette volna átrendezni Hidan arcát. Aztán meg is próbálta.
- Még ha felérnél ide - Hidan röhögve tolta el, a homlokánál fogva. Egészen komikus látványnak bizonyultak így ketten.
Sasori tökön rúgta. Tiszta erőből, és a lehető legkevésbé barátian.
Hidan összeesett, és pityeregni kezdett és össze-vissza hadovált valami fényről, ami felé ő még képtelen menni.
- Hát ti meg mi a faszt csináltok? - Konan ért vissza, kezében pár zacskó. Egész jól bevásárolt alkohollal. Mögötte Kakuzu ballagott, tekernivaló papírokat tartott a hónalja alatt, de magát a dohányt nem lehetett látni. Általában Camel, vagy vörös Marlboro volt a menü, de a társaság mást sem vetett meg..
- Hoztam otthonról rengeteget - éppen Itachinak magyarázott, aki csodával határos módon Kisame nélkül tért vissza a Disney-hercegnős matracaikkal, és dagadt fóka mintás pokrócaikkal. (Pain és Kakuzu egyetértett abban, hogy ezek a lehető legolcsóbbak, amiket az ember Ebayről rendelhet, és nekik ez elég is volt.)
- Amúgy, ha gondolod segíthetsz - jegyezte meg Itachi.
- Nem gondolom.
- Igazi csapatjátékos vagy.
- Te meg buzi.
- Hah - műnevetés, és egy pillanatnyi kínos csönd. Az a fajta kínosság, amikor már nem tudod, hogy ‘most akkor mondjam, hogy igazad van, vagy az még gázabb, ha tagadok mindent, oh istenem, gecire meghalok még ezen a nyáron, gecire felvágom az ereim. és a kádban fogok elvérezni, és akkor majd anya bánhatja, hogy nem mondtam el neki, hogy már próbáltam az anált’. Tudjátok, csak a szokásos, kínos csend, ami mindenkivel előfordulhat. Vagyis Itachi mindig azt hitte, hogy ezek ilyen társadalmilag közös gondolatok.
Mikor mindenki odaért, ez a már-már művészi, igazi posztimpresszionista látványvilág fogadta őket:
Hidan a földön feküdt, egy ideig nyöszörgött, aztán nem, aztán megint, aztán lehet meghalt.
Sasori keze szanaszét karcolva, az arca a hajával azonos színűre pirulva, és két alkatrésszel a kezébe pentagrammát rajzolt a földbe. Egy döglött hal szemeiben több életet lehetett volna találni.
Mindenki ünnepélyesen hallgatott, aztán valaki (feltehetőleg Kisame) megbökdöste Hidant egy bottal.
- Örülnék, ha valaki elmondaná, mégis, hogy a fenébe kell sátrat építeni.
- Állítani Sasori - Konan finoman megsimogatta a kis vörös buksiját, aztán meg is puszilta és úgy döntött, hogy Pain nélkül neki kellene vezető szerepet betöltenie. Miért is ne? Konannak még egy GIRLS BOSS feliratos bögréje is volt elfekvőben otthon.
- Jól van, skacok - csípőre tette a kezeit - hogy akarunk aludni? Mármint, ki-kivel akar?
- Én minden nap más fiúnál akarok - Hidan nyöszörgött, de már magában kicsit kacarászott, majd. Kakuzu belerúgott. Remélte mindenki, hogy nem szólal meg megint.
- Hogy lehet valaki ennyire fasz mániás? - Sasori remélte, hogy a szemei nem esnek ki, amikor drámaian háromszor is megforgatta őket.
- G-Y-E-R-E-K-E-K - Konan elkínzottan felsóhajtott. - Szerintem megegyezhetünk abban, hogy a szokásos párosokban alszunk meg ilyenek. Sasori akkor te velem, ha neked is komfortos úgy.
- Uuuuuuuuu. - így Kisame.
- Oooooo. - így Hidan.
- Kuss. - így Konan. Aztán ő is belerúgott egyet Hidanba.
A sátrakat végül mindenkinek sikerült magának felállítania, bár mint utólag kiderült, nem volt nagy ördöngösség. Sasori ámulat és utálat vegyes keverékével olvasta a használati útmutatót, és legszívesebben elsírta volna magát. Rengeteg akadállyal szembenézett már az életében, (Egyszer például sikerült elérnie a legfelső polcot otthon!) és mégis elbukott egy Decathlonból vett sátorral szemben. Ráadásul a leírtak alapján nem tellett volna negyed órába. Szeretett volna a föld alá süllyedni szégyenében. Konan barátilag megsimogatta a vállát és rámosolygott, mindig is gondoskodóan közeledett Sasori felé, de maga sem tudta, hogy miért.
A társaság eleinte nem tudta, hogy a fiú miért éppen a nagymamájával lakik, de amikor kiderült, hogy a szüleit brutálisan meggyilkolták; szerettek volna mindnyájan a nyakába borulni és sírni. Sasori kis apróság volt, amikor megtörtént az eset, de traumaként átélve végigkísérte egész életében, és valószínűleg még sokáig szüksége lesz azokra a színes kis tablettákra, amiket a fesztiválra is magával hozott, hogy minden rendben menjen.
A táborhelyüket sikerült egy hatalmas lombos fa alá állítaniuk. Körülöttük sok más színes sátracskák álldogáltak. Voltak egyszemélyesek, de az emberek többsége, nagyobb, sok férőhelyes darabokat hozott magával. Ciklámenrózsaszíntől, a retkeszöldig mindenféle színű és alakú kuckóban töltötték az emberek az alvásra szánt időt, vagy éppen kártyáztak, dohányoztak, beszélgettek.
Nagy általánosságban hajnalban tértek nyugovóra, vagy kora délelőtt, és addig szunyókáltak, míg ittasabb társaik fel nem ébresztették őket. Az ébresztés abból állt, hogy vagy lelocsolták, vagy lepisilték, illetve összefirkálták őket. Tehát a fesztivál hangulat százszázalékosan dübörgött a kemping helyen.
A táborban mobilwécéket és mobilzuhanyzókat használtak, amik nyilvánvalóan HIV-teszt szintű idegességgel kísértek mindenkit, de ha az ember okosan, papucsban tusolt kellő gyorsasággal minden rendben ment.
Továbbá a szervezők jóvoltából egy közösségi sátor is megadatott, mikrókkal és vízforralókkal. Tegyük hozzá, hogy tölteni is lehetett a telefonokat, tableteket és egyéb elektronikai eszközöket, bár nem volt tanácsos, hiszen a legtöbbnek rejtélyes módon mindig lába kélt.
Otthonosan berendezkedtek, azután Hidan közölte, hogy szüksége van arra, hogy mindenki eljöjjön vele a kedvenc bandája koncertjére.
- Semmi kedvem ahhoz, hogy állati vérrel lespricceljenek, köszi. - Konan szerette volna érzékeltetni mennyire elbaszott és beteg dologról van szó.
- Ez amúgy egész királyul hangzik. - Kisame kidugta a fejét a sátorból. Mindenki szerette volna legalább egyszer megérteni, hogy a srácnak vajon hogyan is működik az agya. Kisame mindig vevő volt Hidan ízlésére, lehetett szó filmekről, vagy éppen a legbetegebb összeesküvéselméletekről.
- Akkor már hárman vagyunk, akik benne lennének - Kakuzu mérnöki pontossággal sodort meg egy újabb cigarettát, fel sem nézett válasz adáskor. Mint kiderült vörös Marlboro-t hozott magával, nem is keveset. Úgy látszott vállalta, hogy mindenkinek teker megfelelő mennyiségű tüdőrákot, ugyanis már legalább a negyvenedik szálnál tartott. Kakuzu nem érezte megalázónak a feladatot, robotikusan, de tökéletesen végezte a munkáját bármiről volt szó. Mindig is szerette magából kihozni a maximumot, ami láthatóan nem volt megerőltető a számára. Ő volt az az ember, aki percre pontosan ért oda a megbeszélt helyekre, de ugyanakkor senkit nem dorgált meg, ha késett. Továbbá ő az az ember is volt, aki a megfelelő összegért akárkit szívesen megvert. Hétvégenként kidobóként dolgozott egy forgalmas clubnál, és a kenőpénznek elég nagy összegűnek kellett lennie ahhoz, hogy beengedjen.
- Na, zsír. Akkor ennyi? - Hidan körbenézett a társaságon. Kissé még mindig megviselten nézett ki a sok kis sebecskéjével, de egyébként izgatottan leste a telefonja képernyőjét.
Hidan oda meg vissza volt a Jashin nevű zenekarért. Szinte már megszállottan imádta őket, egyfajta sajátos vallásaként tekintett rájuk, és a koncertek a szertartások, amiken igazán kiadhatja magából a démont.
Egyébként tényleg nagyon elbaszott volt az egész. A zenekar tagjait többször is elvitték már a rendőrök előadás közben.(Akkor pontosan tudták, hogy egy jó koncertet adtak.)
Állati vérrel spriccelték le a közönséget, és magukat egyaránt, azután persze, hogy szerencsétlen jószág fejébe beledugták a lábukat is. Furcsa maszkokban parádéztak és néha teljesen meztelenül vergődtek. Nagyobb sikerük volt, mint azt akárki hinné.
- Akkor indulás skacok, mert hamar ott akarok lenni, és az első sorban állni - Hidan lassan felállt, levette a nadrágját.
- Mi a fasz? - Sasori őszintén nem tudta megérteni.
- Mi van?
- Ezt nekünk is kell? - Kisame szinte csillogó szemekkel, gyermeki lelkesedéssel, meg sem várva a választ ledobta a nadrágját. A kék testfesték igen csak kopóban volt, de a combján szinte már semmi nem maradt belőle.
Kakuzu még Kisame kérdése előtt bemutatott a fiúknak, így megadta a választ.
Hármacskán elvettek a közösből pár doboz sört, még a koncert előtt jöhetett az egész bandás felesezés.
- Vodka, vodka, kis bolondka - Konan előbányászta mindenkinek a kis poharacskákat, és előhúzott egy Finlandiát. (- Azt a tehetős mindened, te ribanc - így Hidan.)
Körbe ültek és megegyeztek abban, hogy két kör egyenlőre teljesen elég lesz.
Itachi és Sasori összenéznek. Tudták mind a ketten, hogy vodkanarancsozni fognak ezután végig. Kakuzu szétöntötte mindenkinek egyenlő mértékben a bódulatot, azután megfogta a saját feles poharát és mélyen beleszippantott. Összeráncolta a szemöldökét és megjegyezte szolidan, hogy ez egy szar körömlakklemosó akármilyen márka legyen az üvegen. Senki sem tiltakozott, kivéve Konant, aki egyenlőre nem adott hangot véleményének, csak lesújtó pillantást vetett a férfira.
- Kívánom, hogy ez egy fantasztikus hét legyen mindnyájunknak! - Kisame ezzel a mondattal nyitotta meg hivatalosan a nyarukat.
Mindenki lehúzta a vodkáját, gyorsan, anélkül, hogy ízlelni kellett volna.
Konan volt az egyetlen a társaságban, aki igazán, szívből szerette a vodkát és nagyon csúnyán tudott arra nézni, aki keverte akármivel is.
- Oké, most már készen állok - Hidan szélesen mosolygott, picit kipirult az arca és szeretett volna legelsőnek odaérni, hogy még a banda tagok nyálát is érezhesse az arcán. Még nem tudta, hogy ezt hogyan kellene kiviteleznie, de biztos volt benne, hogy sikerülne.
Kakuzu, Hidan és Kisame végül elballagtak a nagyszínpad felé. Háromból kettő gatyában.
- Oké srácok, öltözzetek annyira jó cuccokat turkáltam nektek össze - Konan összecsapta a tenyerét. és kedvesen beküldte Sasorit és Itachit a sátrába. Egyik fiú sem szeretett öltözködni, de veszekedni egyenesen utáltak, így engedelmeskedtek. Sasori néha megengedte magának, hogy érdekelje a divat, de erről mélyen hallgatott, majd felvette a szekrényében található legfelső pólót.
A sátorban hátat fordítottak egymásnak, és csendben előkeresték a nekik szánt ruhákat. Sasoriban kicsit megfagyott a vér, amikor látta, hogy valami kabátfélét is kinézett neki Konan. Az Isten szerelmére, nyár van!
Ő lépett ki először a sátorból, és meglepően jól érezte magát abban, amit a lány kiválogatott neki. Egyszerű fekete szakadt farmer, és szintén fekete atléta. Egy csiptetős aranykarika is jutott a fülébe, amiről őszintén azt hitte ki fog esni. De a legnagyszerűbb mégis csak a kabát volt, ami annyira könnyű anyagból készült, hogy Sasori hirtelen meg sem tudta állapítani hogy mi az. Ugyanolyan fekete színben tündökölt, egészen a térdéig leért. A mellkasi részen arany színű hímzések díszelegtek, és ízléses gombok.
- Látom, hogy tetszik - lelkendezett Konan, aki rendkívül elégedett volt magával.
- Nem rossz - Sasori megeresztett egy halvány mosolyt.
- Oké, bevallom, hogy kurva gáz, ahogy megkerestem az ötletet.
- Mondjad.
- Tudod, te skorpió vagy.
- Igen..?
- Kanye West is skorpió.
Sasori a vodkásüvegért és megbontotta a műanyagpoharas szettet. Tudta, hogy Itachi is másodperceken belül szeretne valamit a kezébe, így neki is kivett egyet.
- Most ezt én így akarom hallani? - Sasori háromnegyed narancslé és csak egy kevés vodka kombó mellett döntött, mert első nap és még rettentően korán van ahhoz, hogy hányjon, vagy hülyeségeket csináljon.
- Tudod mit, igazad van - Konan fintorogva nézte, ahogy barátja a meseszép Finlandia tartalmát hozzáöntötte a gyümölcsléhez. - Itachi te kijössz, vagy még váratsz ránk?
Itachi nem váratott rájuk. Tulajdonképpen nem tudta eldönteni, hogy zavarban kellene-e éreznie magát, de az is lehet, hogy furcsállta a gondolatot, hogy mos kifejezetten tetszett magának. Egy szimpla piros haspólóban díszelgett, egy egyszerű fekete lenvászon nadrággal. Kicsit meglepődött azon, hogy tényleg ennyire fehér, de rettentően örült annak, hogy a köldökpiercingjét a világ elé tárhatja.
- Sasori neked mikor lesz már piercinged? - Konan nyöszörögve megragadta a fiú vállát, amíg ő Itachi kezébe nyomta a piros műanyagpoharat.
- Szerintem egyáltalán nem állna jól nekem.
- De a szenvedő művész vibehoz meg jó lenne.
- Bocsánat az már foglalt - Itachi mosolyogva belekortyolt az italába, majd pedig kivette a telefonját és az Instagramot látva elkerekedett szemekkel fordult a többiek felé - Úgy tűnik kinn van az unokatestvérem is, lenne kedvetek összefutni vele?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése