aprócska versek, egy aprócska lábú lánytól #4

 

sziasztok, mindenki. láttam, hogy ahhoz képest, hogy tényleg nulla, sivatag, homok, kihaltság, Dűne szintű nulla százalékos aktivitás volt a blogon, azért egész "sokan" (jó, sok, igen 100 megtekintés, tehát a régi számaimhoz képest semmi, de nembaj, dübörög a buli, dolgozunk, csináljuk) belenézegettek a bejegyzésekbe. hurrá, nagyon örül a lelkem. <3 szóval akad itt még pár vers, ami nem lett publikálva régről, illetve van egy nagyon izgalmas verses sorozat féleségem, aminek Márton-zsoltárok nevet adtam anno 2019-ben, amikor még érettségi és Ady-mánia volt, de szerintem az is kikerül. nem tudom feltűnt-e, de nagyon szeretem a szerelmet, és szeretek szerelmesnek lenni, szóval leginkább csak erről írok, vagy leginkább csak erről van szó. 

igazából ez a kettő versem, hát. ö. majd ti eldöntitek.

de tehát. versek. nektek. tőlem. <3

vallatás

mond, leszel-e örökké enyém? 

leszel-e szolga, szerető 

és, egy közös temető? 

mond, leszel-e örökre velem? 

leszel-e hajnal, házas 

és, egy örök ágyas? 

mond el nekem, 

téphetem-e a hajad, 

haraphatom-e a nyakad, 

karmolhatom-e mindazt, 

ami belőled maradt?

❤❤❤

luxus

szeretem én azt, mi bársony és selyem,

ahogy hozzáér a kezed. 

puha ujjad dallama az, mi melenget,

és oly’ drágán szeretget.

szeretem én azt, mi finom és habos,

ahogy ajkadat hozzá tapasztod.

bársony csókod az, mi magasztos,

és oly’ sok szépet hoz.

nekem kell minden, mi gyönyörű és flancos,

oh, akarom, akarom, akarom!

nekem kellenek az édesméz szavak,

nekem kellenek az ínyenc falatok,

nekem kellenek a vanília éjszakák, 

oh, akarom, akarom, akarom!