aprócska versek, egy aprócska lábú lánytól #3

 

minden egyes bejegyzésemben esküdöztem 2017-ben, hogy nem halt meg a blogom. hát igazából nagyon is meghalt. évek óta semmit nem írtam, és az életem annyit változott, hogy le se tudnám írni. 

minden egyes nap eszembe jutott ez a kis oldal, amin annyit dolgoztam még annak idején, de soha sem vettem a bátorságot, hogy visszamerészkedjek a saját blogomra, mert annyira szánalmasan kínosnak éreztem. 

de most itt vagyok, és folytatom, amit évekkel ezelőtt elkezdtem, mert bassza meg szeretek írni és eszméletlenül hiányzik.

fogadjátok meleg szeretettel a nagyon régi verseimet, amiket még mindig nagyon szeretek. habár borzasztóan béna verseket írok, de legalább az enyémek ❤

Hétköznapok csoda-csokra

Ha lehetne

neked adnám a kakaós csigám közepét, 

neked adnám az első korty kávémat hétfőn reggel,

neked adnám az utolsó szál cigarettám, 

neked adnám a kedvenc pulóverem,

neked adnám az összes mintás zsebkendőt, 

neked adnám az összes muffin tésztát,  

neked adnám az összes aranyos állatos sebtapaszt, 

neked adnám a bolyhos zoknim melegét,

neked adnám az összes újévi lencsémet, 

neked adnám az összes első alkalmam izgalmát. 

Szeretnék veled

szétfolyt tükörtojást enni, félig megégett pirítóssal és íztelen teával a teraszon, 

imádnivaló állatos videókat nézegetni órák hosszán át,

bőrig ázni az esőben és együtt feküdni az ágyban napokig, [ építenénk zsebkendőhegyet együtt ]

félrészegen csókolózni, miközben a fogaink összekoccannak,

minden kóbor állatot megsimogatni, 

ugyanolyan mintájú mamuszban járni-kelni, 

télen a kandalló előtt kakaózni. 

 

  

Te vagy nekem 

az első korty meleg tea, amikor fáj a torkom, 

a legkényelmesebb hely a buszon, amikor fáradt vagyok, 

a reggeli első fény, amikor az átszűrődik a csíkos függönyön, 

az egyetlen pislákoló lámpa az út mellett, amikor félek hazafelé sétálva, 

az a fánk, amelyikben a legtöbb lekvár van középen, 

a kedvenc könyvem megsárgult oldalainak érintése, 

a frissen kimosott ruhacsomók finom illatának aromája, 

a megpuhult háztartási keksz az összes pudingban, 

az album, amelyiken mindegyik számot fejből fújom, 

a kedvenc lyukas harisnyám,

a gyerekkori hegecskéim összes emléke.

 .a-szépség-modern-tánca.

Gyönyörű vagy. 

Gyönyörű vagy, hogyha anyajegyek táncolnak a testeden, 

minden egyes kis négyzetcentin megbújnak. 

Gyönyörű vagy, ha a szeplők pettyezte arcoddal rávirulsz valakire, 

új fajta csillagképeket találsz majd a válladon.

Gyönyörű vagy, hogyha apró ráncocskák gyűrődnek szemed szegletében, 

az összes mosolyod bennük van. 

Gyönyörű vagy, hogyha hegeid villámok tested egén, 

mennydörögnek bennük az emlékeid. 

Gyönyörű vagy, hogyha bőröd porcelánfehéren fénylik, 

maga vagy az univerzum magasztos szobra. 

Gyönyörű vagy, hogyha napbarnította lábaiddal a forró homokba lépsz, 

furcsa táncmozdulataiddal bájosan visítozol.

Gyönyörű vagy, ha szemeid alatt elnyúlnak a karikák, 

az igyekezetedet titkon rejtik magukban.  

Lásd meg a szépet az emberekben, 

lásd meg a kusza fogak boldog mosolyát, 

a görbe lábak táncát, 

az elálló fülek sokaságának szeretetét, 

a ráncos kezek mintájának történetét. 

Lásd meg a szépséget a mindennapokban, 

ahogyan a cigaretta füst lomhán gomolyog, 

ahogyan a napfény szivárványszínben törik meg az üvegdarabokon, 

ahogyan végig simítod egy könyv gerincén az ujjaid, 

ahogyan reggelente éledezik a világ, 

ahogyan a tej kavarog a kávéban, 

ahogyan a cukor egy darabig a teád alján marad,

ahogyan beleszimatolsz a frissen mosott ágyneműbe,

ahogyan barátságosan rád mosolyognak a zebrán idegenek, 

ahogyan melléd ülnek a vonaton és percek alatt tudod meg az életüket.