2018. január 21., vasárnap

aprócska versek, egy aprócska lábú lánytól #2

srácok! itt egy poszt! milyen poszt? verses poszt!
annyira szíven melengetett amúgy, hogy amikor először megosztottam a verseim, nagyon sok mindenkitől olyan eperlekváros visszajelzéseket kaptam és omfg. ❤
amúgy nem halt meg a blog, esküszöm. szóval itt van megint két kis gagyi szerelmes vers, mert őszintén és szégyentelenül bevallom, hogy én csak az ilyenekhez értek.
((amúgy hogy mennek a dolgok? ittatok már ma kávét vagy teát? simogattatok már ma kutyát vagy macskát? )) 


édes, szerelmes

babarózsaszín bárányfelhők,
nézd, ott a mézesmadzag,
csókolnám mind a két ajkad.

akácméz alakzatok,
nézd, tudom te vagy a tettes,
ölelném az egész tested.

karamell kávé percek,
nézd, nem vagyok fáradt,
telekarmolnám mind a két vállad.

❤❤❤

csöpögős boldogság

hirtelen jöttél,
nem is üzentél.

kávét hoztál,
imádnivaló voltál.

orron pusziltál,
meg is mosolyogtál.

bebújtál a takaróm alá,
és átkaroltál.

azt mondtad; szeretlek,
azt mondtam; szeretlek.

a világ nesztelen lett,
csöndesen lebegett.

körülöttünk némaság,
szívünkben a dobbanás.

világűr volt bennünk,
és puha volt a kezünk.

remegett a vállunk,
és összeért a lábunk.

rám néztél,
aztán nevettél.

gyönyörű voltál,
és örülök,
mert megmaradtál.

2 megjegyzés:

  1. Nagyon jók a versek,igazán átjött a hangulatuk.Remélem lesz még ilyen poszt a jövőben is!❤❤❤

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jók a versek,igazán átjött a hangulatuk.Remélem lesz még ilyen poszt a jövőben is!❤❤❤

    VálaszTörlés