.

  minden egyes bejegyzésemben esküdöztem 2017-ben, hogy nem halt meg a blogom. hát igazából nagyon is meghalt. évek óta semmit nem írtam, és az életem annyit változott, hogy le se tudnám írni.  minden egyes nap eszembe jutott ez a kis oldal, amin annyit dolgoztam még annak idején, de soha sem vettem a bátorságot, hogy visszamerészkedjek a saját blogomra, mert annyira szánalmasan kínosnak éreztem.  de most itt vagyok, és folytatom, amit évekkel ezelőtt elkezdtem, mert bassza meg szeretek írni és eszméletlenül hiányzik. fogadjátok meleg szeretettel a nagyon régi verseimet, amiket még mindig nagyon szeretek. habár borzasztóan béna verseket írok, de legalább az enyémek ❤